Szaffi magányos óráin a tengernél üldögél, gyönyörű mellét a szél cirógatja, miközben kedves lantját hallgatja, a lantot, amely hosszú idő óta egyetlen támasza.
Szuzann eligazítást kér a vénektől, merre van a tejgyűjtő, ők azonban egymásnak ellentmondva nyilatkoznak. Szuzannt a fürdőben kapta el a heveny fejhetnék, úgyhogy csak egy függönyt kapott magára, és már rohant is.
Más se kellett Kasztíliának: csupán egy órácskára feküdt ki meztelenül napozni a kertbe, mire felébredt, egész búcsú gyúlt köré, a férfiak tenyérrel mutogattak rá és gyerekeket dobáltak fel örömükben.